A Sisterhood Projekt

A Sisterhood Projekt Nők. Történetek. Inspiráció. Közösség.

29/08/2026

Nőként sokszor érezzük, hogy folyamatosan fejlődnünk kell. Növekedni, változni, teremteni, többet kihozni magunkból. Gyönyörű dolog, amikor ez sikerül.

De nem lehet mindig virágozni.�Nem lehet mindig gyümölcsöt teremni.

Vannak időszakok, amikor nem az a dolgunk, hogy előrébb jussunk, hanem, hogy megpihenjünk, ünnepeljünk, vagy az, hogy megtanuljuk szeretni azt a nőt, akik ma vagyunk, nem csak azt, akivé majd egyszer válni szeretnénk.

Elfogadni a csendesebb időszakainkat, a bizonytalanságainkat, a tökéletlenségeinket is. Nem kijavítani, hanem megérteni és körbeszeretni őket és velük együtt magunkat is. 🤍

26/08/2026

Teljes öröm:

Amikor tudsz önmagadon nevetni
A hegyekben futni
Megtalálni valamit, ami elveszett
Egy finom espresso
Mély levegőt venni és kiengedni
Nyári villámlás és mennydörgés
Önfeledten táncolni
Először olvasni egy nagyon jó könyvet
A tükörbe nézni és mosolyogni
Elázni egy nyári záporban
Egy hosszan tartó ölelés
Szabadon megdörzsölni a szemedet, amikor eszedbe jut, hogy nincs rajtad smink

Az élet tele van apró örömökkel. A tiéd mi volt mostanában? 🤍

Egy este, amikor végre van időnk olyan dolgokról beszélni, amik rólunk szólnak.A hétköznapokban rengeteg mindenről beszé...
25/08/2026

Egy este, amikor végre van időnk olyan dolgokról beszélni, amik rólunk szólnak.

A hétköznapokban rengeteg mindenről beszélünk: a gyerekekről, a munkáról, a teendőkről, arról, mit kell még elintézni.

De vajon milyen gyakran ülünk le úgy, hogy olyan témákról beszélgessünk, amelyek nőként igazán érdekelnek, érintenek és foglalkoztatnak minket?

A Sisterhood Night Out azért született, hogy időt adjunk magunknak erre. A beszélgetésre, a kapcsolódásra önmagunkkal és másokkal is.

Minden alkalommal egy, nőket érintő fontos témát járunk körbe egy meghívott vendéggel.

Olyan kérdésekről beszélgetünk, amelyek valamilyen formában mindannyiunk életében jelen vannak: kapcsolatokról, önmagunkhoz való viszonyunkról, anyaságról, határokról, változásokról, újrakezdésről, vágyakról, bizonytalanságokról vagy éppen arról, hogyan tudunk jobban jelen lenni a saját életünkben.

De a Sisterhood Night Out nem csak a témákról szól.
Hanem egymásról is.

Hiszek abban, hogy egy közösség megtartó ereje sokszor éppen abból születik, hogy ráismerünk: más is érez úgy, ahogy mi. Más is keresi a válaszokat, bizonytalan, újrakezd, elakad vagy éppen valami újra vágyik.

Hiszek abban, hogy egymástól is nagyon sokat tanulhatunk. Egy történetből, egy őszinte mondatból, egy másik nő nézőpontjából. Néha pedig éppen egy olyan kapcsolódásból, amiről nem is gondoltuk volna, hogy aznap megszületik.

Ezért fontos számomra a közösség.

Ez a Sisterhood Night Out esszenciája.
Időt adni magunknak.
Együtt gondolkodni.
Egymásra figyelni.
Kapcsolódni egymáshoz.
Közösségben lenni.
És általa egy kicsit közelebb kerülni önmagunkhoz is. 🤍

A következő esemény linkjét kommentben megtaláljátok! Várlak titeket szeretettel!

Néha az esőre várni kell. Néha a szerelemre várni kell. Néha a gyógyulásra várni kell. Néha egy bocsánatkérésre várni ke...
24/08/2026

Néha az esőre várni kell.
Néha a szerelemre várni kell.
Néha a gyógyulásra várni kell.
Néha egy bocsánatkérésre várni kell.
Néha egy mély barátság kialakulására várni kell.
Néha az önmagunkhoz való visszatalálásra várni kell.
Néha a képességre, hogy egészségesen húzzuk meg a határainkat várni kell.
Néha a test regenerációjára várni kell.
Néha a teljes elengedésre várni kell.
Néha egy közösség megtalálására várni kell.

De, amikor megérkezik… 🤍

Milyen jó lenne normalizálni az ilyen ajándékokat, nem? Pár napja ünnepeltem a születésnapomat. Nem voltunk otthon, de a...
19/08/2026

Milyen jó lenne normalizálni az ilyen ajándékokat, nem?

Pár napja ünnepeltem a születésnapomat. Nem voltunk otthon, de az egyik barátnőm az ajtónk előtt hagyott egy ajándékzacskónyi finom zöldséget a kertjükből.

Milyen nagy ajándék egyrészt az, amikor ilyen emberek vannak jelen az életedben, másrészt az, amikor saját zöldséggel vagy gyümölccsel, egy általad készített süteménnyel, vagy az időddel, figyelmeddel ajándékozod meg a másikat…

Amikor abból adsz, amid van…

Ebben a nagymamám nagy példa, soha nem volt sok mindenük, de mindig adott és a mai napig ad azoknak, akik betérnek hozzá. Néha friss süteményt, néha egy kávét, karácsonyról megmaradt szaloncukrot, padlizsánkrémet, frissen szedett virágot, kaprot, vagy paradicsomot a kertből. Mikor milye van.

Ő az, aki, ha megtudja, hogy valaki érkezik hozzá, szétnéz, hogy mi van éppen otthon, és olyan ételeket készít rövid idő alatt, hogy Jamie Oliver 30 perces receptjeit simán lekörözi.

Az utóbbi időkben próbáltam tőle begyűjteni a tudást, de nincs egyszerű dolgom, mert érzésből főz, szinte sosincs pontos receptje.

De egyszer mosolyogva elárulta a titkát, amikor kérdeztem, hogy mitől olyan finom a tejfölös csirkéje:
“Mindig egy kicsit belefőzöm a szívemet is.”

Talán ez a lényege mindennek… az ajándékzacskónyi zöldségnek is. 🤍

Majdnem elsiettem két nagyon kedves pillanatot.Milyen sokszor járok így. Az élet adta feladatok, a teendők, talán a maxi...
17/08/2026

Majdnem elsiettem két nagyon kedves pillanatot.

Milyen sokszor járok így. Az élet adta feladatok, a teendők, talán a maximalizmusom, vagy egyszerűen csak a mindennapi forgatag miatt néha úgy sietek át egy-egy pillanaton, hogy közben észre sem veszem, milyen szép.

Nagyon sokat tanulok a gyerekeimtől.

Annyira szeretem, hogy ők még az idő nagy részében a jelenben vannak. Persze, van, hogy nagyon várnak egy eseményt, egy különleges napot, de legtöbbször azt élik meg, amiben éppen vannak. Nem sietnek tovább fejben.

Dorkával lányos hétvégén voltunk.

Nagyon szeretek nyáron kint étkezni. Teljesen máshogy esik még egy egyszerű étel is. Szeretek szépen teríteni, friss virágot vagy mécsest tenni az asztalra. A lányos hétvégénken is így volt. Legtöbbször a teraszon ettünk, és az első alkalom után Dorka terített.

Most is látom magam előtt a tündérjárását, ahogy szökdécselve, boldogan viszi ki a dolgokat a kerten át.

Az egyik reggelre nagyon jó programot néztem ki, és siettem, hogy minél hamarabb el tudjunk indulni. Mondtam Dorkának, hogy csak gyorsan együnk egy kis granolát bent a konyhában.

Elővettük a tálkákat, én közben gyorsan megnéztem az útvonalat, és fejben már matekoztam: mennyi idő lesz odaérni, mennyi időnk lesz a helyszínen, hogyan fér majd bele minden a napba.

Aztán észrevettem, hogy Dorkát bántja valami.
Rám nézett, és megkérdezte: Ehetnénk inkább a teraszon?

Hirtelen megállított ez a kérdés.
És elgondolkodtatott: igazából miért is sietek?
Hiszen már ez is a napunk fontos része. Ez is együtt töltött idő.

Pár perccel később, már a teraszon ülve, Dorka megkérdezte, hogy gyújthatunk-e gyertyát is. De meg sem várta a válaszomat. Tündérléptekkel szaladt a gyufáért…

És az a reggeli, a csenddel, a természettel, az egymásra figyeléssel, a nem rohanással, végül az egyik legszebb pontja lett a napunknak.

Egy olyan pillanat, amiről én majdnem lemaradtam.
Milyen szerencse, hogy valaki a jelenben tartott.

A másik történetet pedig legközelebb mesélem el…

Találkozzunk valahol a hétköznapokon túl! 🤍A Flow Napok nem arról szólnak, hogy új emberként térj haza.Hanem arról, hogy...
13/08/2026

Találkozzunk valahol a hétköznapokon túl! 🤍

A Flow Napok nem arról szólnak, hogy új emberként térj haza.

Hanem arról, hogy újra kapcsolódj ahhoz, aki mindig is voltál.

Ahhoz a nőhöz, aki szeret nevetni.
Aki kíváncsi.
Aki szeret mozogni.
Aki alkot.
Aki képes órákig beszélgetni.
Aki kapcsolódik önmagához, másokhoz, a természethez.
Aki megcsodálja a naplementét.
Aki nem siet valahová.

Csak a hétköznapokban erről néha megfeledkezünk.
Mert túl sok szerepet viszünk egyszerre.
Túl sok feladatot próbálunk jól csinálni.

És közben egyre ritkábban kérdezzük meg magunktól: Én hogy vagyok?

A Flow napok nem megjavítani szeretnének,
nem tanítani, nem fejleszteni…

Csak teret adni.

Hogy megint legyen időd magadra.
Mozogni.
Pihenni.
Nevetni.
Kapcsolódni.

És emlékezni arra, milyen érzés egyszerűen csak jól lenni. ✨

🗓️ október 21–25.
📍 Portugália
🌊 szörf, pilates, önismeret
✨ támogató, inspiráló nők

Írj üzenetet, ha velünk tartanál! 🤍

A nőknek szükségük van olyan nőkre az életükben, akik őszintén szeretik és elfogadják őket. Nincs versengés, nincs félté...
11/08/2026

A nőknek szükségük van olyan nőkre az életükben, akik őszintén szeretik és elfogadják őket. Nincs versengés, nincs féltékenység, nincs irigység.
Csak az a fajta energia, hogy:
Milyen jó, hogy a barátnőm vagy. Hálás vagyok érted és én is itt vagyok neked. Szeretem és elfogadom azt, aki vagy és milyen jó, hogy melletted teljesen önmagam lehetek.

Mindannyian megérdemeljük azokat a barátságokat, amelyek ilyen érzést keltenek.

Neked ki ez a barátnő az életedben?
Te kinek vagy ilyen barátnő? 🤍

Ismeritek azt az érzést, amikor a főzés közepén jöttök rá, hogy a kifogyhatatlannak hitt só éppen elfogyott?Annyira szer...
08/08/2026

Ismeritek azt az érzést, amikor a főzés közepén jöttök rá, hogy a kifogyhatatlannak hitt só éppen elfogyott?

Annyira szeretem, hogy ilyenkor egyszerűen át tudok szólni a szomszédunknak, vagy akkor is, ha tojást vagy levestésztát felejtettem el venni. Az meg még nagyobb kincs, hogy néha vigyázunk egymás gyerekeire is.

Szeretem, hogy időnként összegyűlünk az utcában megünnepelni egymás szülinapját, vagy egy batyus estére. Mindenki hoz valamit, a gyerekek játszanak, mi pedig beszélgetünk.

Annyira kedves számomra, hogy még létezik Szentendrén a komatál. Amikor Ábel megszületett, több mint két hétig szinte egyetlen ebédet sem kellett főznöm. És azóta is előfordul, hogy főzünk egymásnak. Nem azért, mert muszáj, hanem mert a másiknak most éppen jól jön.

Mindig megmosolygom, hogy bármerre járok az országban, legutóbb éppen Kapolcson jártam így, szinte biztosan összefutok egy szentendrei anyukával. Pár mondat, egy ölelés, és máris otthonosabban érzem magam a helyen.

És azt is szeretem, hogy teljesen természetes egy ilyen üzenet a barátnőimtől: „Felakasztottam a kilincsetekre egy szatyor friss salátát.”
Vagy: „Rendelek friss csirkét. Kérsz te is?”

Ezek apróságok.
Mégis ezekből az apróságokból épül fel az az érzés, hogy nem vagyunk egyedül.

Az egyik legkedvesebb hely számomra a városban az Offline Center. Rengeteg anyuka kisgyermekes éveinek csendes kísérője. Nemcsak a programok miatt szerettem volna, ha létrejön egy közösségi tér családoknak is, hanem azért is, mert ott újra és újra emlékeztetjük egymást arra, milyen jó, amikor egy közösség valóban megtart.

A minap hallgattam egy beszélgetést, amiben elhangzott egy gondolat: ahogy egyre önállóbb lett a társadalom, úgy lettünk közben egyre magányosabbak is.

Nem tudom, hogy ez mindenhol igaz-e, de azt tudom, hogy az elmagányosodás ellen lehet tenni.

És azt is tudom, hogy milyen jó érzés olyan emberek között élni, akik még mindig tudják, hogy néha egy marék só, egy tányér leves vagy egy kilincsre akasztott szatyor friss saláta, mennyit jelent! 🤍


Egyébként Erzsi néni is azt mondta, hogy az az egyik legfontosabb, hogy legyen kitől tojást kerned, ha elfogyott! 😊

Cím

Szentendre Ady Endre út 6/B
Szentendre
2000

Weboldal

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni A Sisterhood Projekt új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

Parancsikonok

Megosztás