Visit Tiszaroff

14/10/2025

„Az ősz nem az elmúlásról szól, hanem az újjászületés csendes ígéretéről — amikor a természet leveti régi ruháját, hogy új erőre kapjon.”

(Oli)

11/10/2025

Heti ü-ZEN-et.

08/10/2025

A Tisza minden évszakban csodálatos!

Az ősz beköszöntével a természet lassan elcsendesedik: a fák sárgába, narancsba és mélyvörösbe öltöznek, a vízpart menti lombok susogása is másként hangzik, mint nyáron. De aki azt hinné, hogy a Tisza és mellékfolyói ilyenkor elnémulnak, téved.

A folyó ilyenkor is él — csak másként. A madarak halk neszei, a víz lassú moraja és a horgászok halk beszélgetései keverednek össze egy különleges őszi hangulatban.
A hajnali ködben gyakran feltűnik egy kis csónak.

A parton sokan tudják már, kihez tartozik: Zoltánhoz, aki minden ősszel újra és újra vízre bocsátja régi, ám gondosan karbantartott csónakját. Mikor mások a meleg szobából nézik az őszi esőt, ő gumicsizmában, vastag kabátban és sapkában lapátol kifelé a folyóra. A víz lassan ringatja a csónakot, a nádas szélében madarak rebbennek, és a folyó, mintha csak neki súgna, nyugodtan, de élénken hömpölyög tovább.

Zoltán ilyenkor nem siet. Ismeri a Tisza minden kanyarulatát, minden csendesebb zugát. Megtanulta, hogy az őszi horgászat más, mint a nyári: türelmesebb, csendesebb és mégis sokkal izgalmasabb. A köd mögött gyakran bújik meg a legnagyobb zsákmány, a víz mélyén pedig ott lapulnak a kapitális halak, amelyek csak az igazán kitartó horgászokat jutalmazzák meg.

Egy különösen csípős októberi reggelen Zoltán a Saj-kanyar közelében állította le a csónakot. A folyó ott különösen vadregényes: a part mentén a fák ágai egészen a víz fölé hajolnak, mintha csak titkot rejtenének. A víz szinte mozdulatlan volt, csak néha fodrozódott meg egy-egy hal mozdulatától. Zoltán halkan dobta be a szereléket, s közben mélyen beszívta a hideg levegőt. Ez az ő évszaka volt — az ő ideje a folyón.

Percek teltek el csendben, mikor hirtelen megrezdült a bot. Először csak finoman, majd határozott rántás rázta meg a végét. Zoltán szeme felcsillant. Tudta, ez nem apróhal. A csónak enyhén billegni kezdett, ahogy a zsákmány próbált kitörni a horog fogságából. A küzdelem hosszú percekig tartott, a ködben pedig csak a víz csobbanásai és a férfi szívdobbanásai hallatszottak. Végül egy méretes süllő tört a felszínre, a hajnali nap első sugarai megcsillantak pikkelyein.

Zoltán szinte gyermeki örömmel emelte be a csónakba.
Hazafelé evezve a Tisza partja különösen békésnek tűnt. A folyó nem hallgatott el — csak másként beszélt. Az őszi Tisza nem a nyár zsivaját hordozza, hanem a természet lassú lélegzetét, amit csak azok hallanak meg, akik igazán figyelnek.

Zoltán minden évben újra megtalálja itt a nyugalmat. Nem számít, esik-e az eső vagy fúj a szél: a folyó hívja, ő pedig megy. Mert az őszi horgászat nemcsak a halról szól — hanem a szabadságról, a csendről és arról a különleges varázsról, amit csak a Tisza tud megadni.

08/10/2025

Nagy feladat előtt állék – íme, a kezdet.

Bizonyára számosan, ti, kik elhaladtatok a komp révénél, már szemet vetettetek, s megcsodáltátok a hideg beton-asztalon nyugvó csodálatos alkotást. E mű születésének titkát maga a mester, Bartók Nándor kívánja feltárni elénk.

Ifjú korom telén, gyermeklétemben, szüntelen a rajzolásnak hódoltam. Megannyiszor érzém úgy, mintha lelkem művészi hajlamai akkor töltenének be, midőn tollat, ceruzát, vagy zsírkrétát markolék, s a fejemben élő, vibráló képeket papírra vethetém.
Ámde, mikor a felnőttkor küszöbét átlépém, már nem elégedtem meg a kis kihívásokkal, szívem valami nagyobb dologra vágyott.

Ekkor jött, épp a legjobbkor, Kovács Gyula barátom szavahihető felkérése, ki úgy vélekedett, hogy a mezítelen betonasztal akár méltó helyévé válhatna egy művészi munkának.

Mindez ráadásul ott esheték meg, hol a járókelő sereg sokasága fordul meg, hogy aztán ámulva csodálkozhassanak rá a Tiszához kötődő műremekre.

Az olajpasztell technikával készült kép önmagáért beszél. Mert hisz’ aki csak némileg is járatos Tiszaroff múltjában, az azonnal megérzi és tudja, mekkora érdem volt e festményt megalkotni.

(Oli)

07/10/2025

Kedves Vásárlók és Érdeklődők!

Szeretettel várnak mindenkit egy baráti kávézásra az Aradi úti Zöldségboltba, ahol most nemcsak a friss zöldségek és gyümölcsök illata lengi be a teret, hanem a finom, gőzölgő kávéé is!

🎉 Mikor? [Szerda délelőtt]
📍 Hol? [Zöldségbolt, Aradi út 2]

Ez alkalommal a kávé ajándék, a jókedv pedig garantált!

Gyere el, kortyolj egy csésze finomságot, és tölts együtt egy mosolygós, beszélgetős délelőttöt kedves emberekkel!

Nemcsak a vásárlókat, hanem minden kedves érdeklődőt nagy szeretettel várnak!

🌿 Kávé, közösség, kedvesség, mindez egy helyen, Tiszaroffon! 🌿

Szeretettel vár:
Botos Heni és Csapata!

06/10/2025

Az ősz a Tisza partján mindig különleges. A folyó lassabban mozog, mintha ő is megpihenne egy kicsit a hosszú nyár után. A fák levelei sárgára, vörösre és barnára színeződnek, és lassan lehullanak a vízre, ahol csendesen úsznak tovább. A levegő hűvösebb, de friss, és tele van az avar illatával.

Ilyenkor a Tisza partján sétálni igazi feltöltődés. Nincs rohanás, nincs zaj, csak a természet halk neszei – a víz csobbanása, a nádas susogása, a távolból egy-egy madár hangja. Az ember szinte érzi, ahogy megnyugszik minden benne.

Az őszi Tisza nem látványos, hanem békés. A napfény lágyan csillog a vízen, a part mentén megáll az idő. Jó érzés csak leülni a partra, nézni a folyót, és nem csinálni semmit. Figyelni, ahogy a természet készül a télre, és közben egy kicsit elgondolkodni az elmúláson, az idő múlásán – de nem szomorúan, inkább elfogadással.

A Tisza ilyenkor megtanít arra, hogy a csend is lehet szép. Hogy nem kell mindig beszélni, sietni, tenni valamit – néha elég csak jelen lenni, és hagyni, hogy a természet elvégezze a dolgát.

(Oli)

06/10/2025

Volt idő, amikor a magyar falvakban esténként nemcsak a tücskök ciripelése szólt, hanem a hegedűk síró, mégis életet adó hangja is.

A cigányzenészek ott voltak minden lakodalomban, búcsúban, táncmulatságban. A zene a lelkükből áradt, és áthatotta az egész közösség életét.
Nem kellett hozzá díszlet vagy reflektor, elég volt egy pad, egy borospohár és a jókedv – a muzsika megtöltötte a teret és a szíveket.

Az elmúlt évtizedekben azonban valami végleg megváltozott.
A falvakból lassan eltűntek azok az emberek, akik a cigányzenét nemcsak játszották, hanem élték. A modern világ, az új zenei irányzatok, a megélhetés nehézségei és az oktatás központosulása mind hozzájárultak ahhoz, hogy ma már alig hallani cigánybandát a vidéki Magyarországon.

A nagyobb városokban, a zeneiskolák környékén még feltűnik egy-egy tehetség, aki viszi tovább a hagyományt. De vidéken, ahol egykor minden faluban akadt egy-egy hegedűs, brácsás, bőgős, ma már csend honol.

A szocializmus évtizedeiben még természetes volt, hogy a zenekar a közösség része, most viszont már csak néhány idős ember emlékeiben él az a világ, ahol a muzsika összekötött mindenkit – származástól, vagyoni helyzettől függetlenül.

A cigányzenészek a magyar kultúra szerves részei voltak. Zenéjük nélkül nem lenne teljes sem a népzene, sem a magyar nóta, sem a táncházmozgalom. Ők voltak azok, akik a dallamokat szívből játszották, akik a fájdalmat és az örömöt egyaránt képesek voltak hangokká formálni.

Ma már dicsőségük a feledés homályába vész, de szívünkben örökre ott élnek. Minden megszólaló hegedűhúrban, minden elnyújtott hangban ott a múltjuk, a lelkük, a történetük.

Ők azok, akik megtanították nekünk, hogy a zene nem csupán hang – hanem emlék, életérzés, identitás. És amíg van, aki emlékszik rájuk, addig a muzsikájuk sem hallgat el egészen.

A fotóért óriási köszönet Vankó Györgynek, a felhasználási engedélyért pedig nagy köszönet Pálfi István elnök úrnak!

(Oli)

04/10/2025

A Saj -kanyar – ahol a szabadság otthonra talált

Aki Tiszaroffon él, vagy valaha innen indult útnak a nagyvilágba, jól tudja: van egy hely, ami mindannyiunk szívében különleges helyet foglal el – a Saj-kanyar. A Tisza ezen szakasza nem csupán egy folyókanyarulat, hanem emlékek, élmények és megélt szabadságok tárháza.

Ezer nyár, ezer történet kötődik ide. Gyerekként és fiatalon is megküzdöttünk a bozótos ösvényekkel, a nehéz tereppel, csak hogy elérjük a Tisza homokpadját – azt a varázslatos helyet, ahol minden gond elszállt, és csak a természet maradt körülöttünk. Ott, a sátrak között, a napfényben fürödve, a víz hűsében megmártózva éreztük igazán: szabadok vagyunk.

Most, amikor visszagondolunk ezekre az időkre, talán elmondhatjuk: soha nem voltunk olyan boldogok és felszabadultak, mint akkor. A fürdőzések, a napozások, a horgászat, a baráti beszélgetések mind-mind egy olyan korszak lenyomatai, amikor a Tisza partján az élet egyszerű volt, mégis tökéletes.

A Saj-kanyar számunkra nem csupán hely – hanem érzés. A Tisza illata, a víz csillogása, a csend és a nevetés összefonódása. Egy darabka múlt, amely örökre a szívünkben marad.

fotó: Ráduly Lilla

(Oli)

03/10/2025

Ha finom ételre vágysz.. :)

(Oli)

Kedves vendégeink! 🥰
Ma este 20:00
Óráig nyitva tartunk!
Holnap 13:00 órától nyitva vagyunk, 20:00 óráig tudsz rendelni! 🍔😍☀️👩‍🍳🍜

Rendelésfelvétel : 06307089415 ☎️

02/10/2025

Sajnos újra leállt a kompközlekedés..

(Oli)

01/10/2025

Jókívánságok Tiszaroffnak

Legyen békés minden hajnal,
amikor a Tisza vize lágyan csillan,
s a falu szíve együtt dobban az ártér madaraival.

Legyen áldott minden ház,
hol gyermeknevetés tölti meg a levegőt,
és a családi asztalnál mindig jusson kenyér, szeretet és bizalom.

Legyen öröm minden találkozás,
amikor szomszéd szót vált szomszéddal,
és a köszöntés mosollyá válik az utcák csendjében.

Legyen erő minden kézben,
mely dolgozik a földön, a vízen, vagy éppen az emberekért,
s adjon hitet, hogy a munka gyümölcse sosem hiábavaló.

Legyen tiszta az ég, ha ünnep jön,
legyen könnyebb a szív, ha bánat jár,
és mindig legyen ösvény, amely a remény felé vezet.

Legyen Tiszaroff közössége olyan,
mint a Tisza partján álló fák: gyökerük mély, koronájuk büszke,
és minden ágat a szeretet tart össze.

(Oli)