16/06/2025
„KÖZFIGURA” – Leskelődés, pedofilozás, testi támadás – ezt nézik végig több, mint 8000-en nap mint nap
Zebegény alig 1200 fős település a Dunakanyar szívében. Egy falu, ahol a közélet ma már nem a közösségről szól – hanem egyetlen ember napi posztjairól. Ipolyi István minden nap jelen van. De nem ott, ahol kellene. Nem a testületi üléseken. Nem a szakmai egyeztetéseken. Nem a munkában.
Hanem a telefonja mögött.
Lesben.
A sarkon.
A kerítés túloldalán.
Figyel.
Lefényképez.
Feltölt.
Megoszt.
Célozgat.
Uszít.
Vádol.
Legyen szó egy járdarepedésről, egy hátsó udvarról vagy épp egy iskolás lányról, Ipolyi úr nem kérdez, nem egyeztet. Ő posztol. Azonnal.
Ez a módszer nem új. Ezt csinálja évtizedek óta. És most, képviselőként, még felhatalmazva is érzi magát.
De ez nem képviselet. Ez nem közszolgálat.
Ez nem más, mint közéleti álcába csomagolt személyes hadjárat. A jelenség túlmutat Zebegényen. Ez nem helyi ügy, hanem korjelenség. Mert ami Zebegényben történik, az már nem véleménykülönbség, hanem közösségrombolás.
Repedések a valóságban – és az erkölcsi tartásban.
Ipolyi legfrissebb bejegyzése egy repedt betonjárdát mutat. A képhez nem tartozik szakmai értelmezés, csak a szokásos burkolt célzás: „ez így normális?” A posztban maga írja le, hogy nem tudja, van-e pince a ház alatt, nem tudja, hol fut a vízvezeték, nem tudja, mi van a képen. Tulajdonképpen nem tud semmit – de posztol. Azt is leírja, hogy nem kapott tájékoztatást, nem vett részt a projektben, mint ahogy a testületi ülések nagy részén sem, nem tudja, mi zajlik – de kifogásol, sejtet és „nehezményez”.
Valójában az adott terület egy 38 millió forintos vis maior beruházás része, amely állami támogatásból, szakértői tervek és statikai felelősségvállalás mellett indult el. Egy földcsuszamlás miatt, amely miatt egy idős hölgyet ki kellett telepíteni a saját otthonából. A projekt előkészítése sok hónapon át zajlott, szakmai dokumentáció alapján, és a célja az élet- és vagyonbiztonság helyreállítása.
De Ipolyi mindezt nem tudja. Mert nem vett részt benne. Nem kérdezett. Nem dolgozott. Csak kimegy, lefotózza a betondarabot– és „nehezményez”.
Lesifotós közfigura – 8000 ember előtt
Nem ez az első eset. Korábban egy iskoláscsoportot fényképezett le lesből az utcán. A képen egy fiatal lány, arccal, felismerhetően látható. A képet a saját követőbázisával, egy nyolcezres Facebook-csoportban osztotta meg – miközben Zebegény lakossága alig haladja meg az 1200 főt. Nem volt engedélye, sem jogi felhatalmazása – és főleg nem volt erkölcsi alapja. Az iskolásokból politikai illusztráció lett. Ez a magatartás nem csak súlyosan kifogásolható, büntetőjogi kategória, hanem egy egész falu hírnevét veszélyezteti országos nyilvánosság előtt.
A másik bejegyzésében egy családi ház udvarára fényképezett be, megsértve a magánszféra határait. Ez már nem csak etikátlan – de szintén jogsértő. A reakció? Cinizmus. Mentegetőzés helyett újabb vádaskodás. Mintha mindenki más lenne felelős – csak ő nem.
Nem képvisel, csak gyanúsít – és mindezt országos közönség előtt.
A napjai terepbejárásnak álcázott leskelődéssel telnek. Nem egyeztet, nem dolgozik, nem kérdez – csak megfigyel, fotóz, és aztán posztol. Állampolgárokról, udvarokról, utcán elhaladó emberekről. Egy mobiltelefonnal a kezében járja a falut, miközben valódi képviselői munkát nem végez. Ez nem tájékozódás – ez megszállottság. Ez nem képviselet – ez magánbosszúhadjárat. És mindezt több mint 8000 ember előtt teszi meg, nap mint nap, következmények nélkül.
Drogtesztet követel – de mi alapján?
Ipolyi nyíltan drogtesztet követelt a teljes testülettől. Bizonyíték nélkül. Neveket nem mond, csak ahogy mindig, burkoltan célozgat, vádol, sejtetet – miközben önmaga sosem ad számot a saját viselkedéséről.
Most már több mint 8000 ember tudja, hogy egy zebegényi képviselő azt állítja, vagy legalábbis sejteti, hogy a település testülete drogot használ. Ilyen még nem történt! Ez nem véleménynyilvánítás – ez lejáratás. Képviselőtársai, akik családot tartanak el, dolgoznak, szolgálnak – és közben nap mint nap el kell viselniük, hogy saját kollégájuk rágalmakkal, célzásokkal, vádakkal zaklatja őket.
Milyen alapon teszi ezt? Miért járatja le a települést? Hol a határ?
A pedofilozás, amit azóta sem magyarázott meg
Saját Facebook-felületén közzétett egy posztot, amelyben a „pedofil” kifejezést többször használta önmagára utalva. A poszt nem volt vicces. Nem volt ironikus. Csak ijesztő. Azóta sem cáfolta, sem meg nem magyarázta. Zebegényben szülők és tanárok kérdezik, hogy ez most komoly? – de válasz azóta sincs.
Két fizikai támadás – nulla következmény
Az elmúlt fél évben két zebegényi polgárt is tettlegesen inzultált. Az egyik eset a főtéren, a másik a főtéri boltban történt. Mindkettőt fényes nappal, gyermekek, szülők előtt. Hangoskodás, rángatás, lökdösődés, ütés! A következmény? Egy-egy poszt. Egy-egy magyarázkodás. De felelősségvállalás, bocsánatkérés, lemondás? Egy sem.
Ez nem képviselet – ez személyes hadjárat
Aki valóban dolgozik, annak nincs ideje napi posztokkal „leleplezni” a saját faluját. Pláne nem 8000+ ember előtt! Aki valóban felelősséget visel, az egyeztet, nem feljelentget. Aki valóban képviselő, az nem lesifotókat készít iskolásokról, nem fényképez be udvarokra, nem ír minden nap új gyanúsítást.
Ez nem képviselői munka. Ez a közfigura szerepe. Egy olyan emberé, akinek az életét évtizedek óta a gyanúgyártás, a leskelődés, a lejáratás, a posztolgatás tölti ki.
Hogy van erre ideje. Hogyan lett ez a napirendje? Hogy van az, hogy nem telik el nap Ipolyi úr lélekromboló posztjai nélkül?
Nincs családja, nincs gyermeke, munkahelye? Nincs felelőssége, napi teendői? Csak az internet, a telefon, a dohányboltban vagy a közösségi boltban való egész napos ücsörgés, és az a meggyőződés, hogy mindenki más hibás?
És még mindig hivatalban van?
A kérdés már nem az, hogy Ipolyi István mit mond. Hanem az, hogy meddig tűrik mások. Mikor mondja ki Zebegény közösen, hogy ez méltatlan?
👉 Nem normális, ha egy képviselő iskolásokat fotóz engedély nélkül, és a képeket saját népszerűsítésére 8000 emberrel osztja meg!
👉 Nem normális, ha egy képviselő magánterületet, kerteket, udvarokat fényképez, és azokat megosztja!
👉 Nem normális, ha egy képviselő fizikailag bántalmaz másokat – és nem vonják felelősségre.
👉Nem normális, ha egy képviselő egy egész testületet drogfogyasztással vádol!
👉 Nem normális, ha valaki képviselőként semmi mást nem csinál, mint vádol, posztol, sérteget – és ezt 8000 ember előtt teszi, naponta. Úgy, hogy a település lakossága 1200+ fő!
Nem közszereplő – KÖZFIGURA
Ipolyi István működése nem új jelenség. Sok kis közösség küzd olyan szereplőkkel, akik saját sérelmeiket közéleti álruhában próbálják elégtétellé formálni. Az önkormányzatot hadszíntérnek tekintik, a képviseletet eszköznek – és a közösség érdeke sosem jelenik meg a céljaik között.
Zebegény már látott ilyen korszakot. De most épp újraéli.
Ipolyi nem a jövő – hanem a múlt. Nem közszereplő – KÖZFIGURA. Egy politikai szerepjáték résztvevője, aki a saját életét vetíti ki másokra. Egy ember, akinek a Facebook a munkahelye, a falu a célpont, a képviselet pedig csak álca.
És ez nem vicces. Nem különc. Nem „egyéni stílus”. Ez közveszélyes.
Zebegény megérdemelne egy tiszta közéletet. Egy képviseletet, amely a jövő felé épít – nem a múlt sérelmeiből rombol.
De amíg a KÖZFIGURA uralja a nyilvánosságot, addig nem lesz béke. Nem lesz fejlődés. Csak posztolgatás, leskelődés és vádaskodás.
A közélet nem pszichodráma. És az önkormányzat nem dühterápia. Ideje ezt végre kimondani.
És akkor most hadd kérdezzük meg mi is:
Mi következik ezután? Pedofil-teszt? Hazugságvizsgáló? Vallatás?
Ön mit szólna?
👉 Mit tenne, ha az ön gyerekéről készülne fotó, és politikai céllal posztolnák?
👉 Ha az ön házát, udvarát mutogatnák egy Facebook-posztban, célzásokkal?
👉 Ha az ön településéről az ország egy agresszív, paranoid hangú KÖZFIGURA bejegyzései alapján alkotna képet 8000 olvasó?
Ez nem képviselet. Ez közveszély. És nincs idő tovább hallgatni.
