Kanyarmagazin

12/11/2025

Extrém terepfutás a Börzsönyben

150 kilométeres táv és 7100 méter szintemelkedés egy menetben – a Kör


A sikeres teljesítők egyedi, kovácsolt érme

A Börzsöny hazánk legtagoltabb, leginkább vadregényes hegysége.
Emellett itt terül el az egyik legnagyobb összefüggő, lakott területektől mentes erdőségünk.
Nem véletlen, hogy a kirándulók mellett jelentős vonzerőt gyakorol a versenyszerűen túrázókra, közöttük az annak egyik „királykategóriáját” képviselőkre, az ultra-terepfutókra is.

Utóbbiak a sportáguk természetéből adódóan, folyamatosan a határaikat feszegetik. Ezért nem csak klasszikus versenyek szervezésében gondolkodnak, hanem előszeretettel alkotnak maguknak nagyon nehezen, vagy alig teljesíthető egyéni kihívásokat is.

A Kör egy extrém terepfutó kaland a Börzsönyben, amit két neves sportolónk álmodott meg és hozott létre. A világon – már Magyarországon is – vannak hasonló kaliberű, meghirdetett próbatételek, de ez volt az első ilyen hazai kísérlet, ami 2013-óta folyamatosan működik.

A 150 kilométeres táv 7100 méter szintemelkedéssel, 30 órán belül csak keveseknek jelenthet reális célt. Mutatja ezt az is, hogy 12 év alatt, a mintegy 240 nevezőből mindössze 130 ultra-terepfutónak sikerült teljesítenie A Kör próbatételeit…

Ez a hétköznapi körökben felfoghatatlan sportteljesítmény valódi elismerést érdemel.
Emellett – mint ahogy az élsport hat a tömegsportra – az ultra-terepfutók is inspirálják mindazokat a túrázókat, akik a maguk edzettségi szintjén szeretnének teljesíteni, vagy a korosztályukhoz, egészségi állapotukhoz képest fejlesztenék az állóképességüket.

Bővebben:
https://www.ipolyerdo.hu/hirek/extrem-terepfutas-a-borzsonyben-150-kilometeres-tav-es-7100-meter-szintemelkedes-egy-menetben-a-kor

12/11/2025

🕯️ Szent Márton-napi ünneplés Zebegényben 🦆

Rengetegen gyűltünk össze tegnap, kicsik és nagyok, hogy együtt ünnepeljük Szent Márton napját. A óvodából indultunk a gyermekekkel, kezükben lámpásokkal és a főtéren át a Faluházhoz sétáltunk, ahol a falu népe együtt énekelt és körtáncot járt. Innen a Plébánián keresztül, a Szőnyi Múzeumhoz vezetett a gyertyákkal kirakott fényes út, ahol a dolgozók megmutatták Szőnyi István „baromfiudvarát” – sok derűt és nevetést hozva a gyerekeknek.

A Márton-fényösvény tovább vezetett a Sziklakápolnához, majd a templomba, ahol a gyerekek végül megtalálták Szent Mártont. Az este a Főtéren zárult: forró tea, sütemény és zsíros kenyér mellett beszélgettünk, nevettünk, együtt voltunk – ahogy csak Zebegényben tudunk. 💛

A falu apraja-nagyja együtt ünnepelt, a gyerekek önfeledten élvezték a közösségi hangulatot és a hagyomány szépségét.

Köszönöm a szervezőknek, az óvoda és iskola dolgozóinak, a fellépő tanulóknak, az önkormányzat munkatársainak, a Szőnyi Múzeumnak, a Német Nemzetiségi Önkormányzatnak, az önkénteseknek – és külön köszönet Csáki Tibor atyának, a kántorunknak és a templomi kórusnak a közreműködésért.

(Fotó: Csánki Szilárd)

11/11/2025

11/11/2025

Mi volt az alaphelyzet?

A Kanyarmagazin posztja videós összefoglalót tett közzé a nov. 7-i, „közös képviselői fogadóórának” nevezett eseményről.

Fő állítások:

az esemény egy Facebook-csoport által mozgósított politikai akció volt, nagyon szűk részvétellel;

jelszavazás és hangulatkeltés dominált;

a forma megkerülte a szabályos, mindenki számára hozzáférhető közmeghallgatást;

a „valódi” részvétel mércéje a törvényes, nyilvános fórum – nem a zárt FB-mozgósítás.

A kommentelőket Labor néni elemzi:

Óvónői üzenet a „Napraforgó” csoport szüleinek! (avagy a Közösségi Vita Kultúrájának Fejlesztése)

Jó napot kívánok! Labor néni vagyok a Kanyarmagazin – Közéleti Labor képviseletében.
Ma áttekintjük a „Napraforgó” csoport tagjainak egyéni megfigyelési lapjait, amelyeket a „Hogyan beszélgetünk szépen a faluról?” című foglalkozásunk után készítettem.

A csoport tagjai: Zsófia Nagy-Emri (Zsófika), Bori Takács (Borika), Kornél Bazsalya (Kornélka), Bálint Josa (Bálintka), Zöldi Blanka (Blankácska) és Marinovszky Zsolt (Zsoltika).
Mindannyian nagy lelkesedéssel, gyors reagálással és erős igazságérzettel rendelkeznek.
Azonban a vita (a Kanyarmagazin posztja alatt) egy kritikus ponton akadt el, ami jelzi, hogy a civil beszélgetési képességeink fejlesztésre szorulnak.
A probléma az volt, hogy a résztvevők nem az alapállításokra válaszoltak (az esemény formai jellegére, szabályszerűségére), hanem személyeskedésbe, témaelhagyásba és bizonyíték nélküli állításokba torkollott a beszélgetés.

Nézzük meg egyenként, hogy az egyes „óvodások” hogyan vetették vissza a témát a fejlődés hiányával, és min kell dolgozniuk, hogy elérjük a nyugodt, tiszteletteljes, bizonyíték-alapú beszélgetéseket.

Az Óvodások Egyéni Elemzése

Zsófika (Zsófia Nagy-Emri)
Erőforrásai: Zsófika képes frappáns történelmi utalásokat tenni, például a „Szabad Nép félórára”.
A Téma Visszavetése: Fejletlensége abból fakad, hogy az utalások mellé rövid magyarázatot kellene adnia, hogy a csoporttársak is értsék. Korábbi viselkedése a szarkazmus/gúny mintázatát tükrözte (például gúnyos hangon minősítette az óvónénit mint „kártékony labor”).
Ezt a mintát a jegyzőkönyv „Nevetünk rajta” néven azonosította. Ez a viselkedés meggátolja a tartalmi kérdésekre való érdemi reakciót.
Fejlesztési Cél: Meg kell értenie a közmeghallgatás és a fogadóóra célja közötti különbséget.

Borika (Bori Takács)
Erőforrásai: Borika figyel a számokra, és választási eredményeket is behoz az érvelésbe.
A Téma Visszavetése: Bár használ számokat, a vita elakadt, mivel a számok mellé kontextus (mikor, miről szavaztak) szükséges.
Továbbá el kell ismernie a jelen ügy jogi kereteit. Borika a számokra hivatkozó átkeretezést (relativizálást) alkalmazta („többség–kisebbség”), ahelyett, hogy vitatta vagy igazolta volna a poszt konkrét állításait az esemény szabályszerűségéről.
Ez a témaváltás helyettesíti a felkészültséget.
Fejlesztési Cél: Mini-táblát készít arról, hogy a választás nem azonos a közmeghallgatás időzítésével.

Kornélka (Kornél Bazsalya)
Erőforrásai: Kornélka energikus vitaindító, bátran kérdez.
A Téma Visszavetése: A témát a minősítés és az általánosítás visszaveti.
Kornélka címkézést alkalmazott, amikor konkrét ellenérvek alátámasztása nélkül emlegetett olyan jelzőket, mint „propagandát” és „mérgezést”.
Ez a viselkedés a „Bizonyíték helyett jelzők” mintázatot tükrözi, és megakadályozza, hogy a csoport érdemi igen/nem válaszokat adjon a feltett kulcskérdésekre.
Fejlesztési Cél: Minősítés helyett tényekkel kell válaszolnia kulcskérdésekre (határidő, fogadóóra-jelleg).

Bálintka (Bálint Josa) és Blankácska (Zöldi Blanka) – Identitásfirtatók
Erőforrásaik: Bálintka kitartó érdeklődést mutat a „ki írta?” témában, Blankácska pedig erős transzparencia-igénnyel rendelkezik.
A Téma Visszavetése: Mindketten a személyre fókuszáltak a tartalom helyett. A szerkesztők kilétét firtatták ahelyett, hogy a poszt érdemi állításaira reagáltak volna.
Ezt a Labor néni az identitásfirtatás („Kérdés helyett ki beszél?”) mintájaként azonosította.
Ez a mintázat súlyosan akadályozza a párbeszédet, mivel a figyelem a tényekről a személyes támadásra terelődik.
Fejlesztési Cél: Bálintkának meg kell tanulnia az állítások tételes vitáját és a hivatkozások kezelését, Blankácskának pedig meg kell értenie a kollektív szerkesztőségi munka működését, és a fókuszt vissza kell terelnie a tárgyra.

Zsoltika (Marinovszky Zsolt)
Erőforrásai: Zsoltika kiemelkedő civil jogérzékkel és erős szólásszabadság-párti attitűddel rendelkezik.
A Téma Visszavetése: Bár az igazságérzete erős, fejlesztendő terület az „illegális” és a „szabálytalan keretezés” közötti különbség megértése, ami a civil jogérzék precíz használatához szükséges.
Ezen túlmenően kerülnie kell a személyeskedést. Az elakadásai a procedurális szabályok (SZMSZ) félreértéséhez vezettek.
Fejlesztési Cél: Meg kell tanulnia, miért jó a 15 napos előkészítés a lakosoknak, ami a szabályismeret fejlődését jelenti. Fejlesztendő cél még az általános szövegértelmezés.

Labor Néni Összefoglalása: A Projekt Lényege

A „Napraforgó” csoport elakadásai a közösségi vitakultúra tipikus hibáit mutatták, beleértve a témaelhagyást („Másról beszélünk”) és a jelszavazást.
A vita nem haladt előre. A poszt lényege – miszerint a szabályos, mindenki számára nyitott fórum elsőbbséget élvez a zárt FB-akcióval szemben – nem cáfoltatott, hanem megkerülték.

A Labor Néni módszertana (az „Óvodai Beszélgetés” jegyzőkönyve) pontosan azért született, hogy ezekre a mintázatokra didaktikus tükröt tartson.

A fejlesztés három fő pilléren nyugszik:

Procedurális Szabályismeret (SZMSZ) Pótlása: meg kell érteniük a formális keretek (közmeghallgatás vs. fogadóóra) célját és a határidők szerepét. Ezt a Labor néni úgy kezeli, mint a közös „játszótér-szabályok” elfogadását.

Érveléstechnikai Minőség Javítása: a csoportnak az állítás → bizonyíték → következtetés struktúrát kell elsajátítania. Ezt segítik olyan fejlesztési eszközök, mint az „Igen/Nem percek” (a minősítés elkerülésére), a „Három forrás szabály” (a hitelesség növelésére) és a „Csendkör – meghallgatás” (az egymásra figyelés fejlesztésére).

Szövegértelmezési készség fejlesztése: általánosan elmondható, hogy az írott állítások félreértése gyakori probléma.

A csoport okos és eleven. Ha a jelszavak helyett az érvek kapják a főszerepet, és mindenki elfogadja a szabályokat, gyorsan nagycsoportos szintre léphetünk, ahol a beszélgetések objektívek és megalapozottak lesznek.

11/11/2025

10/11/2025

09/11/2025

György Réka és társai előhozták a régi november hetedikét.
Kommunista jelszavak, politikai hevület, húsz ember egy Facebook-csoport gyűlésén – és mindezt „fogadóórának” álcázva.

Zebegény nem ezt érdemli.
A közösség nem a jelszavakban, hanem a párbeszédben hisz.

👉 Olvasd el elemzésünket:
„Kommunista jelszavak húsz ember előtt – egy Facebook-csoport illegális gyűlése Zebegényben”

09/11/2025

Kommunista jelszavak húsz ember előtt – egy Facebook-csoport illegális gyűlése Zebegényben

A Kanyarmagazin Közéleti Labor újabb elemzése a november 7-i „közös képviselői fogadóóráról” készült – egy olyan eseményről, amelyet a falu öt képviselője, György Réka, Hajnal Péter, Ipolyi István, Kovács Dóra és Krebsz Gábor szervezett, „fogadóórának” álcázva tartották meg a gyűlést, amely valójában egy Facebook-csoport tagjainak politikai akciója volt. Az eseményre alig húsz ember látogatott el – a fb csoport hangosabb, de nem feltétlenül tájékozott tagjai –, mégis közösségi fórumként próbálják beállítani az ál-fogadóórát.

Az ál-fogadóóra élére György Réka állt, aki a politikai szereplést inkább egy iskolai lázadásként, mintsem képviseleti munkaként értelmezi: tinédzseres hévvel, de még a „diákönkormányzat” szabályait sem ismerve. Az első mondata – „Elegünk van az önkényből!” – egy kommunista pártgyűlésre emlékeztetett.

A rendezvény hangulata inkább hasonlított egy Facebook-kommentekből élő lázadó klubhoz, mint Zebegény valós közösségi párbeszédéhez. A jelszavak, a vádaskodás és a mesterségesen szított indulat uralta a teret – nem a tények, nem a megoldások.

A valódi zebegényi lakosok azonban mást akarnak: nyugalmat, átláthatóságot és törvényes párbeszédet. Ők a hivatalos, nyilvános közmeghallgatáson fognak megjelenni – nem egy illegálisan szervezett, Facebookon mozgósított politikai színjáték nézőterén, ahol a jelszavak hangosabbak, mint a józan ész.

08/11/2025

🎬 Zebegény Védelmében – A közbizalom és a jogszerűség próbája.
A Kanyarmagazin Közéleti Labor elemzése bemutatja,
hogyan sérül a helyi demokrácia, amikor György Réka, Hajnal Péter, Ipolyi István, Kovács Dóra és Krebsz Gábor politikai manőverei felülírják az SZMSZ-t és az átláthatóság alapelveit.

A TÁJÉKOZOTT POLGÁR A JOGSZERŰSÉG LEGHATÉKONYABB ŐRE! KÖVESS MINKET!

06/11/2025

TEKERD FEL A HANGERŐT!!
Ez egy zebegényi képviselő!
Oszd meg, ha te is szoktál nagyon megfázva, képviselőként, különböző álneveken, különböző csoportokba nagyon fontos dolgokat posztolni, úgy, hogy utána mindig lebuksz és kivágnak onnan! 🤪🤩🥳

Nézd meg a kommenteket!

31/10/2025

🕯️ „Nem a tök a baj” – amikor a csendet kell megvédeni

„Aki nem temetett itt el még senkit, az sosem fogja megérteni, miért fáj a zaj.
Miért szakad meg valami bennünk, ha a templom előtt nevetés hallatszik azokban a napokban.
Nem a tök a baj. Az üresség, amit hoznak magukkal.”

Zebegény nem tiltott semmit.
Csak emlékezni akart.
Csak békét, csak csendet, csak azt a néhány napot, amikor az ember nem hangoskodik, hanem lehajtja a fejét – mert tudja, kik nyugszanak a föld alatt.

De ma már a gyász sem szent.
Ma már mindenből tartalom, poszt, botrány lesz.
Amikor a templom tornyáról leveszik a keresztet.
Egy döntés, amely a méltóságról szólt, hirtelen „betiltás” lett.
Egy falu, amely a saját hagyományait védte, hirtelen „ellenséggé” vált.
Mert a zaj hangosabb, mint az ima.

Ferenczy Ernő Ervin, Zebegény polgármestere nem tett mást, mint nemet mondott arra, hogy a templom előtt, a szentmise idején tökfaragó fesztivál legyen.
Nem haragból. Nem politikai számításból.
Hanem azért, mert még tudja, mit jelent a szó: halottak napja.
És mit jelent az, hogy tisztelet.

De a közösségi média nem ismer tiszteletet.
Ott csak hang van, megosztás, vélemény, vád.
Ott a csend gyanús, az imádság „elmaradottság”, a gyász „boomer mentalitás”.
Ott a fájdalmat is kinevetik, mert nem fér bele az algoritmusba.

Zebegény most csendben áll, miközben az ország kiabál.
Az emberek, akik itt születtek, akiknek az apjuk, anyjuk, nagyszüleik pihennek a domboldalon, nem kommentelnek.
Csak gyújtanak egy gyertyát, és nézik, ahogy a szél mozdítja a lángot.

Ők tudják, hogy ez az időszak nekik miről szól. Ők érzik és megélik ezt.

Arról, hogy minden gyertya egy név, minden fény egy élet.
És arról, hogy a templom előtt 'bulizni, összejönni' október 31-én nem „progresszív”, hanem kegyeletsértő.

Mert aki nem temetett itt senkit, az nem tudja, mit vesz el a zaj.
Nem tudja, miért fáj az, amikor a harangszó helyett zene szól.
Nem tudja, hogy a csendben a múlt él, és a szeretet.

Most mindenki Zebegényről beszél.
De itt senki nem akar beszélni.
Itt mindenki csak hallgat, és reméli, hogy egyszer talán újra lesz olyan világ, ahol nem kell megmagyarázni, miért nem illik nevetni a temető előtt halottak napján.

Nem a tök a baj.
Az üresség, amit hoznak magukkal.