15/09/2018
|| गणपती बाप्पा मोरया ॥ मंगलमूर्ती मोरया ॥
-----------------------
**About Shri Ballaleshwar Temple**:
Kalyansheth was a merchant in Pallipur and was married to Indumati. The couple was childless for quite some time but later was blessed with a son known as Ballal. As Ballal grew, he spent much of his time in worshiping and praying. He was devotee of Lord Ganesha and used to worship stone idol of Shri Ganesha in the forest along with his friends and companions. As it used to take time, the friends would reach home late. Regular delay in returning house used to irritate the parents of the friends of Ballal who complained to his father saying that Ballal was responsible for spoiling the kids. Already unhappy with Ballal for not concentrating on his studies, Kalyansheth was boiling with anger when he heard the complaint. Immediately he reached the place of worship in the forest and devastated Pooja arrangements organized by Ballal and his friends. He threw away the Stone Idol of Shri Ganesh and broke the pandal. All the kids got frightened but Ballal who was engrossed in Pooja and japa, did not even know what was happening around. Kalayan beat Ballal mercilessly and tied him to the tree saying to get fed and freed by Shri Ganesha. He left for home thereafter.
Ballal semiconscious and tied to the tree in the forest was lying as that with severe pain all over, started calling his beloved God, Shri Ganesha.
“O Lord, Shri Ganesha, I was busy in praying you, I was right and humble but my cruel father has spoiled my act of devotion and hence I am unable to perform Pooja.”
Shri Ganesha was pleased and responded quickly. Ballal was freed. He blessed Ballal to be superior devotee with larger lifespan. Shri Ganesha hugged Ballal and said that his father would suffer for his wrong doings.
Ballal insisted that Lord Ganesha should continue to stay there at Pali. Nodding His head Shri Ganesha made his permanent stay at Pali as Ballal Vinayak and disappeared in a large stone. This is famous as Shri Ballaleshwar.
**श्री बल्लाळेश्वर मंदिर आणि मंदिर परिसर**:
पल्लीपुर नगरात कल्याणशेठ नावाचा एक वैश्यवाणी राहत होता. त्याला इंदुमती नावाची पतिव्रता पत्नी होती. ब-याच वर्षानंतर ह्या दांपत्यास एक पुत्ररत्न झाले. त्याचे नाव बल्लाळ असे ठेवण्यात आले. दिवसेदिंवस बल्लाळ जसा वाढू लागला तसे त्याचे लक्ष देवभक्तीकडे व ईश्वरचिंतनाकडे लागले. गणेशभक्ती वाढू लागली. तो आपल्या मित्रमंडळीना घेऊन जंगलात जाई व पाषाणाची मुर्ती घेऊन त्याचे गणपती समजून भजन पूजन करीत असे. दररोज त्याच्या मित्रमंडळींना घरी परतण्यास उशीर होत असे हे पाहून त्यांच्या पालकांनी कल्याण शेठकडे तक्रार केली. ``तुमचा बल्लाळ आमच्या मुलांना बिघडवीत आहे''. आधीच कल्याणशेठ बल्लाळ अभ्यासात लक्ष देत नाही म्हणून संतप्त होत असत. त्यातच ह्या पालकांच्या तक्रारी ऐकून त्यांचा राग अनावर झाला. क्रोधाने बेभान होऊन कल्याणशेठ ज्या ठिकाणी बल्लाळ मुलांना घेऊन रानात जात असे तेथे पोहोचले. त्यांनी बल्लाळाने मांडलेली पूजा उद्ध्वस्त केली. मांडवही मोडून टाकला. ध्यानाची पाषाण मुर्तीही फेकून दिली. कल्याणशेठजींच्या या अवताराने सर्व मुले घाबरली. परंतु ध्यानात मग्न असणा-या बल्लाळाला भक्तिरसात रममाण झाल्यामुळे ह्या गोष्टीची जाणीवही झाली नाही. त्यामुळे शेठजी फारच संतापले. हातात एक मोठा सोटा घेऊन त्यांनी बल्लाळास बदडून काढले. बल्लाळ रक्तबंबाळ होऊन मुर्च्छित पडला. त्याच अवस्थेत निर्दयी कल्याणशेटने बल्लाळास एका वृक्षाला बांधले व रागाने म्हणाले आता ``येऊ दे तुझ्या गणेशाला तुला सोडवायला तोच तुला जेवू खाऊ घालेल'' असे बोलून संतप्त कल्याणशेठ घरी निघून गेले.लहानगा बल्लाळ निर्जन अरण्यात झाडाला बांधलेल्या अवस्थेमध्ये निपचित पडून होता. त्याला हळूहळू शुद्ध येऊ लागली. असह्य वेदनांनी त्या बालकाचे शरीर ठणकत होते. त्याने गणेशाचा धावा करण्यास सुरूवात केली.
“गणेश दयानिधी मी भक्त। असे जरी सुदृढ भक्तियुक्त। माझा भाव तव चरण कमलात असेल तरी निबद्ध माझा पिता जो अधम। त्याने कर्म केले हे निर्मम। म्हणोनी शासन त्यास अनुपम गणेश भक्ति भंजनास झाले।''
बल्लाळाचा धावा श्री गणेशाने ऐकला श्री गणेश प्रसन्न झाले त्यांनी बल्लाळाला दर्शन दिले. बंध तुटले, तनु सुंदर झाली. बल्लाळाला श्री गणेशांनी वर दिला ‘वत्सा तू श्रेष्ठ भक्त आचार्य व दिर्घायुषी होशील.’ बल्लाळाला श्री गणेशांनी प्रेमाचे अलिंगन दिले. व त्यास म्हणाले बालका ज्याने तुझी पूजा उद्धवस्त केली तो या जन्मीच नव्हे तर अनंत जन्मी दु:ख व द्रारिद्रय भोगेल.
बल्लाळ श्री गणेशाला म्हणाला,`` देवाधिदेवा, आपण याच ठिकाणी कायमचे वास्तव्य करावे व आपल्या दर्शनाने सर्व भक्तांच्या कामना पूर्ण व्हाव्यात.'' श्री गणेश म्हणाले, ''तथास्तु'', मी येथेच ''बल्लाळ विनायक'' नावाने कायमचे वास्तव्य करीन व असा वर देऊन श्री गजानन एका शिळेत अंतर्धान पावले. भक्त बल्लाळाने मागितलेल्या वराने श्री गणेशाने जेथे शिळेत ईश्वरस्वरूप धारण केले म्हणून ती शिळा आज ''श्री बल्लाळेश्वर'' या नावाने प्रसिद्ध आहे.
----------------------
To Like and Subscribe Our Channel: http://bit.ly/217nkJK
Like us on Facebook! - https://www.facebook.com/1zon1
This video is created and managed by Zon Media. To use this video for broadcast or commercial purpose, email us : [email protected]
Thanks for watching! ❤
★★© 日Zon ★★