06/10/2025
„Bikfic s a nagy visszavágás” — székelyesen
Egyször vót, hol nem vót, vót eccer egy legény, akit úgy híttak, hogy Bikfic. Dolgos ember vót az, hajnalba mán a szekér nyelibe kapaszkodott, s estére úgy kifáradt, mint a csutka. Csak épp a fizetség vót kevesebb, mint a hús nélküli pityókalé.
A gazdája, a kapzsi Zsugori uram, mindig csak mondta: – Dolgozz még egy kicsit, Bikfic, oszt majd meglássuk!
De hát az a „majd meglássuk” úgy se gyütt el soha.
No, egy szép reggel Bikfic elhatározta, hogy elég vót ebből a hitegetésből. Kitalált hát egy cseles furfangot. Tudta, hogy Zsugori uram szereti a pénzt, de jobban fél, ha elveszíti, mint a szenteltvizet az ördög.
Másnap reggel Bikfic gyütt egy kis ládikával. – Uram – mondja –, ebbe a ládikába van valami, ami száz aranyat is érhet… de csak az látja, aki becsületes ember.
Zsugori uram szeme úgy csillogott, mint a napsugár a rézpénzen. Odalép, kinyitja a ládát – hát üres vót az!
– Mi a ménkű ez, Bikfic?! – förmedett rá. – Hát uram – mondja Bikfic nevetve –, én látom benne, amit megérdemeltem: a semmit!
Erre az egész falu hahotázott, még a templom tornya is mintha kicsit megmozdult vóna a kacagástól.
Zsugori uram meg, hogy ne maradjon szégyenben, még aznap kifizette Bikfic minden bérét, kamatostul.
Bikfic meg azóta is jól él, s ha valaki sokat ígér, csak ennyit mond: – A furfang is lehet igazság, ha nem a kapzsiság vezeti, hanem a szív!
Küld tovább ha tetszett... értetted-é 😀!