26/09/2025
Ki a jobb: a nő vagy a férfi?
Évezredek óta megy a harc. És ma is ott van a legtöbb kapcsolat mélyén egy láthatatlan verseny.
- Ki dolgozik többet?
- Ki keres több pénzt?
- Ki van többet a gyerekkel?
- Ki főz, ki mos, ki takarít többet?
- Ki dönt? Kié az utolsó szó?
Ismerős?
Bevallom, én is feketeöves voltam ebben.
Nem felejtem el azt a fájdalmat, amikor úgy éreztem, hogy a feleségem nem ismer el. Belül egyre jobban feszült bennem a kérdés: „Mikor fog végre tisztelni? Mikor fogja elismerni, amit teszek?”
Aztán jött a felismerés, ez a kérdés, hogy „ki a jobb?” mindig a kish*tűségből fakad.
Amikor belül nem éreztem magam elégnek, akkor kívül próbáltam bizonyítani.
Több munkával. Több pénzzel. A másik lenyomásával.
De ez egy spirál, amiből nincs valódi győzelem. Mert minden győzelem a kapcsolat veresége lesz.
Nekem a megoldást nem a másik legyőzése, hanem az önismeret hozta el.
Amikor belenéztem a tükörbe, hogy honnan jön a hiányérzetem?
Amikor megtanultam tisztelni magamat.
Amikor férfiként beálltam a helyemre, és nem versenyeztem tovább.
És itt van a lényeg:
A férfi és a nő nem összehasonlítható.
Nem azért vagyunk itt, hogy eldöntsük, ki a jobb.
Hanem hogy kiegészítsük egymást.
Hogy támogassuk a másikat abban, amiben ő a legerősebb.
Mert nézd meg:
- Egy férfi természetesen hozza a döntésképességet, a védelem energiáját, a kereteket.
- Egy nő természetesen hozza a gondoskodást, a befogadást, az érzelmeket.
Mindkettő zseniális valamiben, de valószínűleg nem ugyanabban.
Persze, ezek nem kőbe vésett szerepek. Nem arról szólnak, hogy csak a férfi dönthet vagy csak a nő gondoskodhat. Ezek minőségek, amiket bárki erősíthet magában. A lényeg, hogy a kapcsolatban kiegészítsük egymást, ne versenyezzünk.
Ha a férfi vállalja a férfi szerepét, és a nő vállalja a női szerepét, akkor megszűnik a macska-egér harc.
És abból születik valami, ami sokkal nagyobb, mint amit külön-külön valaha is elérhetnénk.
A férfi és a nő csak együtt teremtheti meg azt a csodát, amit külön sosem tudnának.
És ami talán a legfontosabb: együtt példát mutatunk a gyerekeinknek.
Megmutatjuk nekik, hogy nem versenyezni kell a másikkal, hanem tisztelni és kiegészíteni egymást.
Ez a legerősebb örökség, amit hátrahagyhatunk.
A valódi kérdés tehát nem az, hogy ki a jobb.
Hanem az, hogy mikor hagyjuk abba a versenyt, és kezdünk el végre a saját szerepünkben élni, elfogadni a másikat, és egy új mintát mutatni a gyermekeinknek?
