04/09/2025
„Én mindent megtettem.”
Kerüld el ezt a mondatot: „Én mindent megtettem.”
Ez a mondat nem azt üzeni, hogy jó voltam hozzád.
Nem azt mondja, hogy milyen kedvesen szerettem.
Hanem azt, hogy vége mindennek.
1. A „minden” illúziója
A „mindent megtettem” halmazlogika.
Mintha egy listát lehetne kipipálni:
✔ beszéltem, ✔ próbáltam, ✔ tűrtem.
Csakhogy a viszony nem lista.
A viszony folytonos dinamika.
És a dinamika soha nem zárulhat le azzal, hogy „minden kész”.
2. Aki valóban tesz, az nem mondja
Aki benne van, az kíváncsi marad.
És aki kíváncsi, az kérdez:
– Mit nem értettem meg belőled?
– Hogyan próbálhatnám másképp?
– Mi az, amit eddig nem láttam?
Ez a kíváncsiság maga a mozgás.
Ez az, ami élőn tartja a viszonyt.
3. A feladás nyelve
A „mindent megtettem” valójában annyit jelent:
elfáradtam, nincs több ötletem, nincs kedvem tovább menni.
Ez nem a teljesség mondata, hanem a megállásé.
4. A viszony ritmusa
A szeretet ott működik, ahol nincs lezárt minden.
Csak következő.
A viszony mindig a következő mozdulatból él:
– egy apró figyelemből,
– egy új gesztusból,
– egy másik próbálkozásból.
5. Következtetés
A „mindent megtettem” a lezárás mondata.
Ha azt akarod, hogy legyen tovább,
ne mondj „mindent” – mondj inkább „még egyet”.
Mert a viszony életjele nem a „minden”.
Hanem a ritmus.
A mozgás.
A folytatás.
