08/07/2025
Az öreg székely és a kegyelem hangja
Volt egyszer egy öreg székely ember, akinek szívében régóta ott élt a harag – igazságként álcázva.
Aztán egy este valami történt.
Nem kívül, hanem belül.
A falu végén, egy vén diófa alatt lakott egy öreg székely ember. Mindenki tudta róla, hogy nagy igazságérzete van – amit a szíve egyszer eldöntött, az kőbe volt vésve. Egyik este leült a kis padjára, kezében a Bibliával, s csendben így morfondírozott magában:
– Hát nem értem, Uram. Hogy lehet az, hogy az a testvér, aki engem megbántott, az úgy járkál a faluban, mintha mi sem történt volna? Hát nem látod, hogy igazam van? Én csak az igazságot mondtam ki, ő meg rám borította a haragját. Azóta sem jött oda, hogy bocsánatot kérjen.
Akkor most én kérjek? Hát hol itt az igazság?
Ahogy így perlekedett magában, észre sem vette, hogy a szomszéd kisfiú odasomfordált mellé, és nézte, mit csinál.
– Bácsi, maga mindig olyan csöndes. Most meg mintha haragudna.
A férfi egy pillanatra meghökkent, aztán elmosolyodott.
– Harag? Nem fiam, csak gondolkodom.
A fiúcska nem hagyta annyiban.
– De ha gondolkodik, miért szorítja úgy a Bibliát, mintha ütni akarna vele valakit?
Az öreg a pödört bajusza alatt elnevette magát, de a szíve közben megdobbant. Mintha a fiú hangján keresztül Isten szólalt volna meg.
Aznap este a házában, mikor újra elővette a Szentírást, egyetlen igéhez tért vissza, amit évtizedekkel azelőtt tanult meg kívülről:
„És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek.” (Máté 6:12)
Ekkor történt, hogy az öreg székely végül megszólította az Urat...
– Uram, az a testvér engem csúnyán megbántott, vérig sértődtem, de Fiad Jézus azt mondta, meg kell bocsájtanom, pedig nekem van igazam. Egy kicsit elmélázott, majd a fogai között szűrve kimondta: Na jó, megbocsátok... de elfelejteni nem fogom.
Az öreg székely testvér csak néz felfelé, az ég felé, mint aki várja az Úr válaszát. Aztán egyszer csak mintha belülről szólna valaki. Nem mennydörgés az, hanem halk, szelíd hang. Így szól:
– Fiam, emlékezz csak: én is megbocsátottam neked. Nem egyszer. Nem kétszer. Hanem minden alkalommal, amikor hozzám jöttél az évek során fiatal korod óta. Vajon hány vétkedet felejtettem el? Melyik bűnödre emlékeztettelek utólag?
A székely ember lesütötte a szemét. Már nem volt benne annyi tűz, inkább csak valami csendes, szótlan szégyen,
– De Uram, én nem vagyok olyan, mint Te. Én csak egy ember vagyok. A fájdalom bennem maradt.
És újra szól a hang, most még gyengédebben:
– Tudom, fiam. Az emberi szív nem felejt könnyen. De ha nem bocsátasz meg szívből, a meg nem bocsátás nem a másik embert tartja fogságban –
hanem téged kötöz meg belül, lelkileg. Te maradsz a sérelmeid foglya. A megbocsátás nem azt jelenti, hogy elfelejted, hanem hogy nem tartod számon.
Ekkor az öreg székelynek eszébe jutott a következő ige: „Mert, ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát nektek is a ti mennyei Atyátok. Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyi Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” (Máté 6:14–15)
Hosszan elgondolkodott. Aztán így szólt:
– Uram, belátom, hogy én azt mondtam, hogy megbocsátok, de Te most megmutattad, hogy azt csak a szám mondta. A szívem még tartotta a fájdalmat, mint aki igazságot akar, nem irgalmat.
És akkor újra megszólalt a Hang, a szív legmélyéről:
– A kereszten nem az igazság kiáltott – hanem a kegyelem. Jézus azt mondta: „Atyám, bocsáss meg nékik, mert nem tudják, mit cselekesznek.” És ezt nem akkor mondta, amikor már minden rendben volt – hanem éppen akkor, amikor a legjobban fájt.
Az öreg szeme megtelt könnyel. Lehajtotta a fejét.
– Uram, ha Te így megbocsátottál nekem, hogyan ne bocsátanék meg én is? Ne taníts engem számontartani, taníts inkább felejteni – nem az emlékezetet, hanem a haragot.
És attól a naptól kezdve, valahányszor eszébe jutott az a sérelem, azt mondta csendesen:
– Megbocsátottam. Nem azért, mert könnyű volt – hanem mert Jézus így tett velem is.
S ha kérdeznéd, hogy mi lett azzal a másik testvérrel, aki őt megbántotta? Nos, azt csak az Úr tudja. De egy biztos: az öreg székely testvér szíve többé nem volt bilincsbe zárva.
K.L.
![🕊️✨"[10] Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümöl...](https://img3.medioq.com/841/267/710454038412671.jpg)
![🌿"[6] Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van! [7] Hagyja el útját a bűnös, és gondol...](https://img3.medioq.com/518/579/709389475185794.jpg)
![✨"[24] Akik pedig Krisztus Jézuséi, a testet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt."- Galata 5:24 ...](https://img4.medioq.com/534/337/707813645343377.jpg)
![🫐[7] „Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek."- Máté 7:7](https://img3.medioq.com/891/310/705449688913106.jpg)
![❤️🔥"[15] Mert nem részegek ezek, ahogyan ti gondoljátok, hiszen a nap harmadik órája van. [16] Hanem ez az, amiről Jóel...](https://img4.medioq.com/952/699/699310809526994.jpg)
