12/10/2025
A lelkünk és az egónk szükségletei közötti különbségek
Lélekként az inkarnáció során tanulunk, alkotunk és kifejezzük magunkat testünkön, elménken és egónkon keresztül. Ezek a „járművek” saját hit-, azonosítási- és cselekvési rendszerüket alakítják ki a szükségleteik alapján, amelyek gyakran eltérnek a lélek szükségleteitől (és néha ütköznek velük).
Egónk beképzeli, hogy mindent jobban tud, mint mi (lelkek), és folyamatosan szükségleteinek kielégítését keresi (függetlenül a következményektől). Nincs belső értékforrása, biztonsága, szabadsága vagy elégedettsége, és az igényeit külső forrásokon keresztül akarja kielégíteni.
Az ego szükségletei gyakran pontosan ellentétesek a lélek szükségleteivel. Az ego ragaszkodik a környezetében lévő emberekhez és bizonyos (komfortosnak tűnő) helyzetekhez, hogy az érték és a biztonság illúzióját keltse, de soha nem érezheti meg az értéket és a biztonságot.
Íme néhány a lélek és az ego szükségletei közötti különbségek közül:
1. Az ego függő akar maradni (személyektől és külső tényezőktől), hogy biztonságban és megbecsülve érezze magát.
Lélekként arra vágyunk, hogy megszabaduljunk ezektől a korlátozó kötődésektől, és megtapasztaljuk a belső szabadságot, értékünket és a biztonságot.
2. Az egónak nincs önbecsülése, és szeretni kell. Gyakran elferdíti az igazságot, hogy elfogadhatóvá vagy vonzóvá tegye magát mások számára.
Lélekként belső biztonságunk lehetővé teszi, hogy valódiak és természetesek legyünk, és mások szeretetére összpontosítsunk, és hozzájáruljunk boldogságukhoz.
3. Egónkból hiányzik a belső biztonság, és azt akarja, hogy mások támogassák, gondoskodjanak róla.
Lélekként bízunk önmagunkban, és szívesen támogatunk másokat, ha szükséges.
4. Az egónk fél a változástól (még akkor is, ha az jobbnak tűnik).
Lélekként elfogadjuk a változást és a fejlődést (a régitől az új felé nyíló evolúciós utat).
5. Egónk könnyen érez fájdalmat, keserűséget és haragot, ha mások nem adják meg neki, amit akar.
Lelkekként vannak preferenciáink, de nem kötődünk semmihez, és amikor mások nem tudják kielégíteni szükségleteinket, hálásak vagyunk a lehetőségért, hogy még szabadabbá válhatunk.
6. Egónk minden szinten fél a hiánytól (az elhagyástól) és a veszteségtől.
Lélekként biztonságban vagyunk abban a tudatban, hogy minden esemény és változás egy lehetőség a fejlődésre, és az életünkben bekövetkező változásoktól függetlenül jól leszünk.
7. Egónk csak azokat tudja „szeretni”, akik kielégítik szükségleteit, és ez a „szeretet” negatív érzelmekké alakul át (mint pl. fájdalom, gyűlölet), ha mások nem elégítik ki ezeket a szükségleteket.
Lelkekként biztonságban érezzük magunkat ahhoz, hogy feltétel nélkül szeressünk, függetlenül attól, hogy mások kielégítik-e a szükségleteinket vagy sem.
8. Egónknak állandó megerősítésre van szüksége másoktól, általában úgy, hogy beszél és kivetíti magát, vagy olyasmiket tesz, hogy elnyerje szimpátiájukat, jóváhagyásukat.
Lélekként belső értékünket isteni tudatként éljük meg, és nincs szükségünk arra, hogy kivetítsük magunkat vagy felkeltsük mások figyelmét. Képesek vagyunk másokat is önmaguk elfogadására ösztönözni.
9. Egónk féltékeny mások boldogságára és sikerére.
Lélekként örülünk mások boldogságának és sikerének.
10. Egónk függővé válhat a fájdalomtól, a bűntudattól, a félelemtől, a haragtól és más negatív érzelmektől, és tudat alatt igyekszik újrateremteni ezeket.
Lelkekként szabadon megtapasztalhatjuk isteni létünk örömét, és nincs szükségünk ilyen érzésekre.
11. Egónk ellenáll, elutasítja és elítéli önmagát, másokat és az életet.
Lélekként elfogadjuk magunkat, másokat és az életet olyannak, amilyen.
12. Egónk másoktól függ (hogy jól érezze magát).
Lelkekként kapcsolódunk a jólétünk belső forrásához.
13. Egónk a múltban és a jövőben él.
Lélekként boldogan élünk a jelenben.
14. Az ego feldühít bennünket, amikor mások nem értenek egyet velünk.
Lélekként továbbra is megértjük és szeretjük azokat, akik nem egy állásponton vannak velünk.
15. Egónk önbizalomhiánytól szenved, és félelemben él.
Lélekként megtapasztaljuk isteni értékünket és halhatatlanságunkat.
16. Egónk kételkedik abban, hogy képes-e szembenézni a helyzetekkel és sikeres lesz-e.
Lelkekként tudjuk, hogy meg tudjuk valósítani azt, ami lélekcélunkhoz szükséges.
17. Egónknak el kell rejtenie az igazságot.
Lélekként elég biztonságban érezzük magunkat ahhoz, hogy az igazságban éljünk.
18. Egónk azt hiszi, hogy az élet nehéz.
Lelkekként tudjuk, hogy velünk született teremtő potenciálunkat működtetve az élet egyszerű.
19. Egónk szívesebben él mások energiájából, elvárja, hogy dolgozzanak értünk és támogassanak bennünket.
Lélekként saját energiánkkal –felelősségteljesen– teremtjük meg azt, amire szükségünk van, és nem terhelünk másokat.
20. Egónk legtöbbször nem szeret fizetni másoknak a szolgáltatásaikért, ingyen akarja a dolgokat.
Lélekként megértjük, hogy részt kell venni egy egészséges társadalom megteremtésében, amely saját gazdasági és személyes (teremtő) energiánkon alapul.
21. Egónk megpróbáltatások és nehézségek nélküli életet szeretne élni.
Lélekként a nehézségek nélküli életet részesítjük előnyben, de minden helyzetet evolúciós lehetőségként (megtanulandó leckeként) fogadunk.
22. Egónk azt szeretné, ha gyermekeink és szeretteink megpróbáltatások és nehézségek nélkül élnének.
Lélekként azt akarjuk, hogy gyermekeink és szeretteink nehézségek nélkül éljenek, de minden helyzetet spirituális fejlődési lehetőségként fogunk fel.
23.Egónk fél a haláltól.
Lélekként tudjuk, hogy nincs halál. Megszületünk, amikor hazatérünk.
24. Egónk fél szeretteink halálától.
Lelkekként tudjuk, hogy nincs halál, és szabadon elengedjük szeretteinket, hogy élvezhessék a hazatérésüket valódi „szülőföldjükre”.
25. Egónk azt hiszi, hogy a Föld az otthona.
Lelkekként tudjuk, hogy otthonunk az Univerzum, és utunk dimenziókon, létsíkokon (mint inkarnációs állomásokon) át vezet, és hogy csak ideiglenesen vagyunk itt.
26. Egónk hazudik és csal, ha bizonytalannak érzi magát, vagy túlságosan akar valamit.
Lélekként soha nem vagyunk bizonytalanok, és nem kell hazudnunk vagy becsapnunk másokat.
27. Egónk a szabadság egy formájaként érzékeli a dohányzást, az ivást és azt, hogy azt csinál, amit akar.
Lelkekként világosan megértjük, hogy az igazi szabadság valójában az a szabadság, hogy ne ártsunk a testünknek ilyen módon.
28. Egónk ragaszkodik örömeihez és szükségleteihez, és nélkülük elveszíti békéjét. Hazudhat és csalhat, hogy megszerezze ezeket.
Lélekként előnyben részesítjük örömeinket és örülünk ezeknek, de nélkülük is boldogok lehetünk.
29. Egónk a fegyelmet szabadsága elnyomásának egy formájaként érzékeli.
Lelkekként a fegyelmet a kötődésektől és a régi önkorlátozó szokásoktól való valódi megszabadulás eszközének tekintjük.
30. Egónk nehezen bocsát meg, ha megsérül, bosszút akar állni, és látni akarja, hogy mások szenvedjenek.
Lélekként szívesen segítjük azoknak a lelkeknek a gyógyulását is, akik megbántottak bennünket. Felelősséget vállalunk valóságunkért, és nem találunk örömet abban, hogy másokat szenvedni látunk.
31. Egónk fél a másokkal való konfliktustól, mert retteg attól, hogy elutasítják, és elveszíti mások szeretetét. Lélekként másokkal igazságosan, szeretettel és határozottan bánunk, akkor is, ha viselkedésük erkölcstelen vagy velünk szemben igazságtalan.
32. Egónk másokat eszköznek tekint szükségletei kielégítésére.
Lélekként abban vagyunk érdekeltek, hogy segítsünk másoknak és magunknak kölcsönös szükségleteink kielégítésében.
33. Az egónk nehezen –és feltételekhez kötötten–tud szeretni.
Lélekként természetünkhöz tartozik, hogy erőfeszítés nélkül szeressünk.
34. Az egónk arra koncentrál, hogy mások mit gondolnak és tesznek.
Lélekként arra összpontosítunk, hogyan segíthetünk másoknak.
Nyilvánvalóan még további példákat is hozzáadhatnánk ehhez a listához.
Késmárki László:A lélek kulcsa A sorsalakítás nagy könyve Ankh Kiadó 2025.
