Bindics László

19/10/2025

A béke bohóca📌⬇️" csak egy felvidéki magyar szemével"

A tűzszünet ellenére Izrael ismét bombázta Gázát. Miközben a Közel-Kelet ismét lángokban áll, az Egyesült Államok elnöke, Donald Trump saját magát ünnepelteti, mint a béke emberét. Ez a jelenet önmagában is groteszk. A valóságban Trump nem béketeremtő, hanem a káosz egyik fő gyártója – egy politikai kalandor, aki minden helyzetet a saját egója díszletévé formál. USA városaiban óriási tüntetesek zajlanak, több millióan vonulnak utcára a nárcisztikus, káosz politikája ellen.

Gázában ismét hullanak a bombák, a civilek menekülnek, a világ pedig közben egy önimádó showműsorát nézi. Trump békéről beszél, miközben cselekedetei mindenütt a feszültséget táplálják. A tűzszünet megsértése idején ő még mindig Nobel-békedíjról álmodozik – mintha a valóságot puszta díszletnek tekintené, amelyben csak ő számít.

Ami Ukrajnával kapcsolatban művel, az már nem politikai tévedés, hanem történelmi szégyen. Trump nyíltan vagy burkoltan az agresszor, Oroszország oldalára állt. Putyin úgy vezeti őt az orránál fogva, mint egy kis pincsikutyát, közben meg azt hiszi, ő a király. Az orosz elnöknek sosem volt hűségesebb nyugati szövetségese: Trump minden gesztusa, minden kijelentése Moszkva érdekeit szolgálja. Ez nem stratégia – ez politikai vakság és morális csőd.

Trump az Egyesült Államok szégyene. Egy dilettáns, aki saját hiúságával aláássa Amerika erejét, tekintélyét és a világban betöltött szerepét.

Ahelyett, hogy erőt mutatna, gyengeséget sugároz; ahelyett, hogy egységet építene, megosztottságot teremt. Mára Amerika szimbóluma nem a szabadság, hanem a zűrzavar lett – és ez Trumpnak köszönhető.

Ő nem vezető, hanem udvari bolond, aki királynak képzeli magát. Trump neve a jövő tankönyveiben nem a béke, hanem az önimádat és a dilettalizmus szinonimájaként marad fenn.
Egy ember, aki azt hitte, hogy a világ az ő tükre, de végül csak saját torz tükörképét látta benne vissza. A történelem nem királyt lát benne, hanem egy bohócot, aki azt hitte, koronát visel – pedig csak a saját hiúsága és önimádata szorult a fejére.

19/10/2025

19/10/2025

valóság 2025-ben

18/10/2025

A háborútól való félelem a hatalom legjobb eszköze. Mert amíg az embereket a háborúval lehet riogatni, addig senki nem kérdezi meg: miért élünk egyre rosszabbul?

17/10/2025

A budapesti találkozó margójára📌⬇️
"csak egy felvidéki magyar szemével"

Lehet-e békét hirdetni úgy, hogy közben fegyvereket adunk el milliárdokért?

Trump és Putyin Budapestre készülnek. De vajon miért? A békéért? A világ biztonságáért? Vagy csak egy újabb fotóért, amit majd jól el lehet adni otthon?
Nem láttuk már ezt a darabot egyszer? Ott volt az alaszkai találkozó is – nagy beharangozás, nagy ígéretek, „történelmi fordulat” – aztán nemtörtént semmi. Maradtak a mosolyok, a kézfogások, és a jól bevilágított semmitmondás, és minden folytatódott tovább. Most majd más lesz?

Trump megint békéről beszél, miközben fegyverüzleteket köt Európával. Nem ironikus, hogy aki „megmenteni” jön a világot, az épp fegyverekkel bizniszel? Hogy lehet valaki egyszerre a béke hírnöke és a háború pénztárnoka? Vagy már annyira megszoktuk ezt a képmutatást, hogy fel sem tűnik?

És Putyin? Ő most is a háttérből irányít. Nem úgy tűnik, mintha megint teljesen hülyét csinálna Trumpból – mosolyogva, mintha ez lenne a kedvenc időtöltése? Mintha pontosan tudná, milyen gombokat kell megnyomni ahhoz, hogy Trump elhiggye: ő a legnagyobb király?
Közben meg felhúzza a kezére, mint egy "Narancs Jancsi" játékbábot és eljátsza vele a "hasra fekszik úgy pipál-t".

Hogyan lehet „béketárgyalásról” beszélni, ha a megtámadott félnek és a többi NATO tagnak helye sincs az asztalnál? Ez így nem tárgyalás, hanem színház – Putyin főszereplésével, Trump asszisztálásával. Ha másra nem is, arra jó, hogy Trump legitimálja Putyint. A béke pedig csak a háttérben lebeg, mint egy rosszul megvilágított, billegő reklámtábla.

Orbán közben házigazdaként elégedetten figyelheti, hogy fog hatni a Fidesz támogatottságára és magyarország belpolitikai történéseire ez a találkozó. De vajon lesz ebből bármi kézzelfogható, vagy csak piár az egész?

Krasznahorkai Nobel díjas írónk szavai még mindig itt csengenek a fülemben, mikor azt kérdezte: „Egy ekkora tuskó, mint Trump hogyan juthatott ilyen pozícióba?”

Talán úgy, hogy a világ ma már nem a bölcseket és a józan észt hallgatja, hanem azokat, akik elég hangosan tudják ismételni: „Peace. Business. Me.”

16/10/2025

Fico és a „szörnyű betegség, szörnyű” 📌⬇️ "csak egy felvidéki magyar szemével"

Robert Fico ismét bebizonyította, hogy a politikai túlélés érdekében bármit képes kimondani – még akkor is, ha ezzel a saját korábbi szavait tagadja meg. Amikor azt hitte, senki sem hallja, abban a bizonyos vadászkunyhóban teljesen mást állított a coviddal kapcsolatban, mint ma. Ott nem voltak kamerák, nem volt közönség – csak az igazság, amit most teljesen elferdít.

‼️⬇️ Ezek voltak Fico saját szavai:

1. „Mondom a páromnak: Figyelj, Katka, valahogy furán érzem magam. Többre nem emlékszem. - Arra eszméltem, hogy valami orvos a mellkasomon ugrál. A szomszéd asztalnál ült egy német kardiológus, aki meg volt győződve róla, hogy szívrohamom van.”

2. „Elkaptam a covidot, és a hőség meg az alacsony vérnyomás miatt egyszerűen elvágtam magam, összeestem.”

3. „Így nézhet ki a halál. Négy percig nem tudom, mi történt.”

4. „Még mindig nem vagyok egészséges. Semmire sincs erőm… nem tudok megszabadulni az arcüregproblémáktól.”

5. „Panaszkodom, hogy nem tudok megszabadulni ettől a covidtól. Csütörtökön annyira ledöntött a lábamról, hogy egész pénteken feküdtem, szombatra minden programot lemondtam. Fáradtság, még mindig fémes ízt érzek a számban.”

6. „Szörnyű betegség ez, szörnyű.”

Ezek a mondatok nem az „ellenzéki sajtó” kitalációi, hanem Fico saját szavai, vallomásai. Egy emberé, aki maga is megtapasztalta, milyen kegyetlen tud lenni a covid, és aki az orvostudománynak köszönheti, hogy ma életben van.

És mégis – ma ez az ember már mást állít. Most, amikor politikai szövetségre van szüksége olyan szereplőkkel, (sarlatánokkal) akik tagadják a járvány súlyosságát, képes elferdíteni a valóságot. Ma már nem a „szörnyű betegségről” beszél, hanem arról, hogy a covidot eltúlozták, hogy „a tudósok manipulálták az embereket, és hogy minden csak politikai játék volt.

Fico tehát saját tapasztalatát, saját majdnem-halálát is megtagadja – csak azért, hogy megőrizze a hatalmát. Ez nem csupán politikai cinizmus, hanem erkölcsi üresség. Mert aki egyszer látta a halált, és mégis képes hazudni az életről, az már mindent elvesztett – csak a hatalmat nem.

15/10/2025

Amilyen a gazda, olyan a ház 📌⬇️
"csak egy szlovákiai magyar szemével"

A szlovák és a magyar ipar csúszik le a lejtőn. A hatalmon lévők meg dicsérgetik egymást, hogy mennyire vérprofik. Szlovákia már csak a Bolgárokat előzi. Tényleg nagy dicsőség.

Közben mi vagyunk az egyik legrosszabbak Európában. Az iparunk úgy esik vissza, mintha szándékosan húzná valaki lefelé.

Közben a svédek, a spanyolok, a lengyelek — mind felfelé mennek. Még a horvátok is! De nálunk? Magyarázat az van bőven. A világpiac, a háború, az EU, az energiaárak, az előző kormány, a Nap állása, a Merkúr mozgása — csak épp felelősségvállalás nincs.

Mert ha valaki éveken át csak díszszalagot vág meg teljesen felesleges dolgokkal tereli el az emberek figyelmét, ne csodálkozzon, hogy az ipar és az ország hanyatlik, és nem a munkások, hanem a döntéshozók miatt.

Szlovákia ipara valaha a régió motorja volt. Ma meg legfeljebb egy piszkos olajfolt a garázs padlóján. Az ország vezetése pedig csak néz ki a fejéből, mint aki először lát számokat. Pedig ezek a számok nem a véletlen művei. Ez a populista rendszer következménye – a döntéseké, a hozzáállásé és a káros politikájáé.

Csehország? Jobban teljesít. Lengyelország? Szintúgy. Mi pedig? Azt mantrázzuk: „majd jövőre jobb lesz.” Csakhogy a jövő nem jön el magától, főleg, ha az országot azok vezetik, akik a múltba kapaszkodnak.

A mondás találóbb, mint valaha: amilyen a gazda, olyan a ház. És ha a gazda nem ért a gazdálkodáshoz, akkor ne csodálkozzon, ha a ház lassan ráomlik.

11/10/2025

Szlovákiától eddig 671 millió euró értékben érkezett katonai segély Ukrajnának, s ez a szám gyors ütemben nőni fog, miközben az itthon élőket spórolásra fogva „konszolidálják".

10/10/2025

Az íróval 2023 decemberében készült interjúnkat itt nézhetik meg:https://youtu.be/EF3Zu4_yd60Ma, 2025. október 9.-én kora délután jelentette be a svéd Király...

10/10/2025

Rólunk döntöttek megint, de nélkülünk!📌⬇️" csak egy szlovákiai magyar szemével"

A Fico-kormány új alkotmánymódosítása papíron a „nemzeti identitást” védi – a valóságban viszont fegyvert ad azok kezébe, akik a kisebbségeket szeretnék elhallgattatni.
Mostantól törvényesen lehet majd megkérdőjelezni a magyar iskolák létét, a kétnyelvű táblák jogát, vagy bárkit, aki magyarul mer beszélni, írni.
Mi, szlovákiai magyarok, eddig is tudtuk, mit jelent, ha a hatalom identitásról beszél.
De most először írták le az alkotmányban is, hogy mi mindig csak másodrendűek maradunk – ha ők azt úgy akarják.

Robert Fico és társai mostantól törvényesen mondhatják: a szlovák törvények fontosabbak, mint a nemzetközi egyezmények. A „nemzeti identitás” védelmében. Vagyis abban a pillanatban, amikor valaki úgy dönt, hogy a magyar felirat, a magyar iskola, a kétnyelvű tábla, vagy akár a magyar nyelvű önkormányzati dokumentum „nem illik bele a nemzeti identitásba” – azt le lehet venni, be lehet zárni, el lehet hallgattatni.

Ez a módosítás nemcsak jogi trükk. Ez egy üzenet. Azt üzeni, hogy Szlovákia nem kívánja, hogy a kisebbségei vele együtt létezzenek. Csak azt, hogy csendben maradjanak. Hogy ne szóljanak bele abba, mit jelent „nemzeti”. Hogy fogadják el, hogy ők mindig egy másik kategória, kiegészítők – de soha nem egyenrangúk.

Fico és a társai most fegyvert adtak a kezébe az olyan politikusoknak, mint Milan Uhrík és Martina Šimkovičová. Mostantól ők hivatkozhatnak majd az alkotmányra, ha valakit azért büntetnek, mert nem hajlandó elhallgatni a saját anyanyelvét.

És ne legyenek illúzióink: ez nem csak jövő idő. Mert ha egyszer egy kormány megkapja a jogot, hogy a nemzeti identitásra hivatkozva bármit megtegyen, akkor meg is fogja tenni.
Lehet, hogy nem holnap. De majd, amikor jól jön. Választások előtt. Egy botrány után. Vagy csak azért, hogy elterelje a figyelmet. És akkor majd újra mi kerülünk sorra. A magyar iskola, ami „nem elég szlovák”. A tábla, ami „nemzeti érzéseket sért”. Az önkormányzat, ami „nem lojális”, mert épp magyarul beszélnek az ülésein.

Ismerjük ezt a történetet. Csak most már az alkotmányban van leírva.

Lehet persze mondani, hogy ez csak politika, hogy nem lesz ebből semmi. De aki ebben az országban él, tudja, hogy a semmiből is mindig lett valami, mikor valakik úgy akarták.

A legszomorúbb mégis az, hogy sokan már nem is dühösek. Csak legyintenek. Mert megszoktuk, hogy a mi nyelvünk, a mi kultúránk mindig csak zárójelben léteznek. Sőt még vannak akik Fico kormányát védik, támogatják.

Ezért most hangosan kell kimondani: ez a módosítás nem Szlovákiát erősíti, hanem épp, hogy gyengíti. Mert egy ország, amelyik fél a saját kisebbségeitől, az nem erős – hanem gyenge és bizonytalan.

Mi, szlovákiai magyarok, nem vagyunk idegenek ebben az országban. Mi is Szlovákia vagyunk, mert itt élünk, ide születtünk.
És ha valaki ezt nem érti, annak nem hatalmat kell adni – hanem tükröt.