24/07/2025
Mitől tart a hatalom, ha fiatalok kiáltják ki a véleményüket?📌⬇️
A Gombaszögi Nyári Tábor számomra mindig is a szabadság, a találkozás és a gondolatok ütköztetésének terepe volt. Egy olyan hely, ahol a szlovákiai magyar fiatalok nemcsak szórakoznak, hanem kérdeznek, vitáznak, véleményt formálnak – sokszor úgy, ahogy azt más tereken nem tehetik meg. Ezért is lepett meg – vagy talán mégsem – az a heves reakció, amely néhány koncert után érkezett a hazai (és nem csak hazai) politikai körökből és azok kitartott "médiumaiból".
A fesztiválon többször felhangzó, kormánykritikus rigmus – „mocskos Fidesz” – visszhangja nem maradt határokon belül. A magyarországi fesztiválok után immár Gombaszögön is elhangzott. Nem szervezetten, nem a színpadról buzdítva, hanem a közönségből, spontán. És ez az, ami talán a legzavaróbb azok számára, akik a politikai lojalitást egyfajta hálózati rendként képzelik el.
A felháborodott hangok egyből a tábor „beszennyezéséről” kezdtek beszélni. Mintha egy rigmus mindazt veszélybe sodorná, amit az elmúlt években építettünk közösen: nyitott közösséget, ahol van helye a kritikus hangnak is.
De vajon mitől is tartanak valójában azok, akik most a betiltás gondolatával játszanak?
Talán attól, hogy a fiatal szlovákiai magyarok nem kérnek a politikai irányításból importált sablonokból? Hogy nem fogadják el automatikusan azt az értékrendet, amit Budapestről vagy épp Pozsonyból akarnak rájuk erőltetni? Vagy attól, hogy ebben a közegben egyre többen értik: lehet egyszerre magyarnak, lokálisan kötődőnek és kritikusan gondolkodónak lenni?
A Gombaszögi Tábor nem pártrendezvény. Nem propagandaeszköz. Hanem egy olyan tér, ahol fiatalok gondolkodnak a jövőjükről – néha harsányabban, néha csendesebben. És ha valaki ettől fél, akkor talán nem is a rigmustól tart igazán, hanem attól, amit az képvisel: a saját vélemény szabadságát.(vagy netán az magyarországi adófizetők álltál megteremtett anyagi hátterének megszűnésétől?)
Mi, szlovákiai magyarok régóta tanuljuk, hogyan lehet több identitás között egyensúlyozni, miként lehet megmaradni közösségként két tömb között. Talán épp ezért érezzük meg hamarabb, ha valaki be akarja szűkíteni a véleményformálás tereit. A politikai támogatás és az anyagi források nem adnak felhatalmazást a társadalmi kontrollra. A lojalitás nem lehet elvárás, csak választás.
A Gombaszög nem lett „bemocskolva”. Ellenkezőleg: megtisztult azáltal, hogy a fiatalok mertek hangot adni annak, amit gondolnak. Ez pedig – még ha kellemetlen is a hatalom számára – az egész közösség egészséges működésének a jele.
