26/05/2026
Bolíviáról🇧🇴 nem is terveztem külön galériát és posztot. Gondoltam majd szépen egy kalap alá veszem Guatemalával🇬🇹 és ezzel le is tudom az utolsó két állomást. De nem így lett, mert az élet megint igazolta az utazások – és úgy általában minden másra is érvényes – nagy igazságát: vagyis hallgathatsz bárkire, a saját utadat úgyis te jelölöd majd ki!👍 Bolíviára vonatkoztatva ez annyit tesz, hogy a mindenféle negatív előjelű ijesztegetések ellenére, az utam legkellemesebb meglepetését kaptam a kis andoki országtól!
- És igen, még La Paztól is, amit az első nap végén elkönyveltem a világ legbüdösebb városának, amely jelzőt elsősorban a több ezer méter magasan, lehetetlenül meredek emelkedőkön feljutni próbáló, katalizátort sosem látott utasszállító mikrobuszok bűze okán érdemelte ki. Én nem tudom milyenek lehettek az állapotok, mielőtt behálózták a várost a felvonó rendszerek, ugyanis ezt a közlekedési módot elsősorban a nem létező tömegközlekedés és az említett kisbuszok kiváltására találták ki.
- De milyen jól tették! A kabinos felvonókkal ugyanis nem csak az addig elérhetetlen városrészeket kapcsolták be a vérkeringésbe, de nekünk turistáknak is a világ egyik legjobb mókáját teremtették meg. La Paz keresztül – kasul történő drótkötelezése kihagyhatatlan program! Elképesztő panoráma mindvégig leginkább a fővárosra, olykor pedig teraszokra, nappalikba és hálószobákba. Szürreális, de mégis menő.
- Ugyanezeket a jelzőket lehetne rábiggyeszteni a fővárostól kb 150 km-re fekvő Copacabana településre, no nem különleges mivolta, csupán csak a neve miatt. Elég merész döntés ugyanis a 3.500m-en fekvő Titicaca Tó partján fekvő egyutcás települést Rio, és talán a világ leghíresebb strandjáról elnevezni úgy, hogy a kettő között semmilyen hasonlóságot nem véltem felfedezni. Ezzel együtt a Titicaca tó meglátogatása mégis inkább innen ajánlott mint a Perui oldalról. nem csak a szépsége, de a kevésbé turistás jellege miatt is.
- A meglepetések sorát életem meghatározó élményével koronázta meg Bolívia: az Uyuni Sósivatag minden képzeletet felülmúló világa olyan magas polcra t***e az országot, ahol azt hittem, már senki másnak nincsen hely. Nem evilági táj, ahol néha úgy éreztem, hogy egy másik naprendszerben vagyok, máskor valamelyik sarkkörre képzeltem magam, az alkonyatkor érkező naplemente vízfelszínen történő tükröződésében pedig mintha egy filmforgatás giccses díszletei közé csöppentem volna. Leírhatatlan, megismételhetetlen… szavak nincsenek, de képek szerencsére vannak, nézd meg a varázslatot a galériában!
